Neurológia

A betegek többsége talán a neurológiai problémák esetén számít leginkább a szakorvosi segítségre: idegrendszerünkből fakadó panaszok nehezen kiismerhetőek, gyakran váratlanul törnek ránk és nem kézzelfoghatóak. A megnyugtató szakorvosi diagnózis és az időben megkezdett terápia sajnos gyakran szenved késedelmet, mivel a speciális eszközöket igénylő vizsgálatokra (például CT, MRI) számos intézményben legtöbbször hónapokat kell várnia a betegnek.

Mivel foglalkozik a neurológia?

A neurológus (ideggyógyász) szakorvos az idegrendszert érintő panaszokkal, a központi és a perifériás idegrendszer károsodásával, gyógyításával foglalkozik. Az előbbihez tartozik az agy és a gerincvelő, az utóbbi részei az idegek és az ideggyökök. Gyakori panasznak számít a szédülés, az idegi alapú alvászavar, a fejfájás számos típusa; a neurológus kezel olyan krónikus megbetegedéseket, mint az epilepszia, a krónikus fájdalom (neuropathiás fájdalom, polyneuropathia), a demencia, a sclerosis multiplex, az izomműködés számos zavara vagy a gerincvelő betegségei. Klinikai körülmények között a neurológushoz tartozik a stroke-os és a kómában lévő betegek terápiája és rehabilitációja is.

A neurológiai vizsgálathoz az első és egyik legfontosabb információt a kórelőzmény felvétele jelenti, amely során a betegnek érdemes kitérnie valamennyi panaszára, átgondolva a tünetek jelentkezésének jellegzetességeit (pontos helyét, jellegét, az előfordulás gyakoriságát). Orvosa fizikális vizsgálatokkal ellenőrzi a látást, a hallást, a tapintást, a fájdalom érzetét, reflexvizsgálatot hajt végre. Az alapvető neurológiai vizsgálat részeként fontos információt hordozhat az orvos számára a beteg mozgáskoordinációjának, beszédének megfigyelése is. Amennyiben orvosa szokatlan kérdéseket tesz fel vagy furcsának tűnő feladatokat ad, tudnia kell, hogy ezek is a diagnózisalkotást segítik elő.

Egyes neurológiai betegségeket – a fenti vizsgálatok által megállapított gyanú esetén – speciális műszerekkel lehet megfelelően diagnosztizálni. A központi idegrendszerről ad képet a röntgen vagy ultrahang vizsgálat, a CT (computer tomográfia) és az MRI (mágneses rezonancia vizsgálat), amit a diagnosztizálandó problémától függően kontrasztanyag beadásával vagy anélkül is elvégezhetnek. A szerveket jobban láthatóvá tevő kontrasztanyagot rendszerint intravénásan (az érrendszerbe) adják be. A gerincvelő betegségeinél gerinccsapolás diagnosztikai cél mellett terápiás céllal is történhet.

Az EEG-vizsgálat (elektroenkefalográfia) egy 20-30 percig tartó eljárás. Az agy neuronjainak elektromos aktivitását jelzi ki a vizsgálat valós idejében, a kapott görbe formájában. A fejbőrre helyezett érzékelők továbbítják a jelet. Az orvostudomány gyakran használja epilepszia diagnosztizálása esetén, de alvászavarok esetén is jól mutatja az agyműködés jellegzetességeit. (EEG vizsgálatot jelenleg az Istenhegyi Klinikán nem végzünk)

Az EMG-vizsgálat (elektromiográfia) az izmok tevékenységének elektromos vizsgálata. A műszer az izom mozgása, mozgatása során adott elektromos változásokat rögzíti. Legtöbb esetben fájdalommentes, gyakran vizsgálnak vele bénulásos tünetekről panaszkodó pácienst, illetve ezzel tudják az úgynevezett alagút-szindrómákat vizsgálni. Gyakran keresik EMG-vel a kóros fáradékonyság okát, ami igen gyakori panasz. A hasonló ENG-vizsgálat (elektroneurográfia) az érző és mozgató idegek vezetési sebességéről és a tovafutó ingerület nagyságáról ad információt.

A szakszerű ellátás nekünk is ugyanolyan fontos

Az Istenhegyi Klinikán nem csak gyors, és alapos neurológiai kivizsgálás, modern vizsgálatok alapján felállított diagnózis és gondosan megválasztott terápia várja Önt a hosszú várólista helyett, hanem akkor is számíthat szakorvosaink segítségére, ha tanácsokat szeretne kapni. CT és MRI vizsgálatokra időpontot igény esetén partnerünknél, a Wáberer Medical Centerben biztosítunk.