A célzott daganatterápia típusai
A rákkezelés területén az utóbbi években jelentős előrelépés történt a célzott terápiák fejlesztésében, amelyek specifikusan azonosított molekuláris célpontokra hatnak, így csökkentve a mellékhatásokat és növelve a kezelések hatékonyságát. A monoklonális antitestektől kezdve az enzimgátlókon át az apoptózist indukáló szerekig számos új gyógyszerforma biztosít reményt a különböző típusú daganatokkal küzdő betegek számára. Az alábbiakban ismertetjük a legfontosabb célzott terápia típusokat és azok alkalmazási területeit.
Monoklonális antitestek
A monoklonális antitestek laboratóriumban előállított, az immunrendszer antitestjeihez hasonló fehérjék. Ezek a nagy méretű molekulák a rákos sejtek felszínén lévő specifikus fehérjékhez kötődnek, gátolva azok működését.
Főbb jellemzőik
- Általában intravénásan adják be őket
- Nevük mindig „mab”-ra végződik
- Segíthetik a kemoterápia és sugárterápia bejutását a rákos sejtekbe
- Néhány típusuk immunterápiaként is működik, aktiválva az immunrendszert a rákos sejtek elpusztítására
Példák monoklonális antitestekre
- Trastuzumab (Herceptin): HER2-pozitív daganatokat céloz, például emlő-, gyomor- és nyelőcsőrákban
- Bevacizumab (Avastin): a VEGF receptorfehérjéhez kötődik, méhnyak-, vastagbél- és petefészekrák kezelésére használják
- Rituximab (Rituxan): a CD20 fehérjéhez kötődik, főleg non-Hodgkin limfómában alkalmazzák
- Cetuximab (Erbitux): az EGFR fehérjéhez kötődik, vastagbélrák és egyes fej-nyaki rákok kezelésére
Tirozin-kináz gátlók
A tirozin-kinázok olyan enzimek, amelyek fontos szerepet játszanak a sejtek növekedésében és osztódásában. A tirozin-kináz gátlók blokkolják ezeket az enzimeket, megakadályozva a rákos sejtek növekedését serkentő jelek továbbítását.
Példák tirozin-kináz gátlókra
- Imatinib (Gleevec): főleg a Philadelphia-kromoszómát hordozó leukémiák kezelésére használják
- Gefitinib (Iressa): az EGFR fehérje tirozin-kináz részét célozza, nem-kissejtes tüdőrák kezelésére alkalmazzák
Apoptózist indukáló gyógyszerek
Ezek a szerek helyreállítják a rákos sejtekben a programozott sejthalált (apoptózist) elindító jeleket, amelyek a daganatokban általában gátlás alatt állnak.
Példák apoptózist indukáló terápiás szerekre
- Bortezomib (Velcade): blokkolja a rákos sejtek növekedéséhez szükséges fehérjecsoportokat
- Oblimersen (Genasense): gátolja a BCL2 fehérje termelődését, amely elősegíti a rákos sejtek túlélését
- Olaparib (Lynparza): PARP-gátló, megakadályozza a rákos sejtek DNS-javítását
Angiogenezis-gátlók
Az angiogenezis az új vérerek képződésének folyamata. Az angiogenezis-gátlók megakadályozzák, hogy a tumor új vérellátást alakítson ki, ezáltal korlátozva növekedését.
Példák angiogenezis (érképződés) gátlókra
- Bevacizumab (Avastin): VEGF-receptor gátló, egyben monoklonális antitest is
- Sunitinib (Sutent): VEGF-gátló és tirozin-kináz gátló is egyben
- Thalidomid (Thalomid): gátolja az új vérerek képződését serkentő jeleket, főleg mielóma multiplexben alkalmazzák
mTOR-gátlók
Az mTOR egy olyan fehérje, amely szabályozza a sejtnövekedést és -osztódást. Az mTOR-gátlók blokkolják ennek a fehérjének a működését, megállítva bizonyos ráktípusok növekedését.
Példák mTOR gátlókra
- Temsirolimus (Torisel)
- Everolimus (Afinitor)
Ezeket főleg vesedaganatok és egyes neuroendokrin tumorok kezelésére használják.
Hormonterápiák
Bár nem mindig sorolják a célzott daganatterápiák közé, a hormonterápiás szerek is specifikus célpontokra hatnak. Megakadályozzák, hogy olyan hormonok, mint az ösztrogén, progeszteron és tesztoszteron kötődjenek a rákos sejtek receptoraihoz, gátolva ezzel növekedésüket.
A célzott terápiákat gyakran kombinálják más kezelési módszerekkel, például kemoterápiával vagy sugárterápiával. Alkalmazásuk előtt általában speciális vizsgálatokat végeznek, hogy megállapítsák, a beteg daganata rendelkezik-e azzal a specifikus célponttal, amelyre a gyógyszer hat.
Bár a célzott terápiák általában kevesebb és enyhébb mellékhatással járnak, mint a hagyományos kemoterápia, mégis okozhatnak problémákat. Gyakori mellékhatások közé tartoznak a bőrproblémák, magas vérnyomás, vérzés vagy vérrögképződés kockázata, valamint a sebgyógyulás lassulása.
Összességében a célzott terápiák a személyre szabott orvoslás fontos részét képezik, és folyamatosan fejlődő területet jelentenek a rákkezelésben. A jövőben várhatóan egyre több ilyen típusú gyógyszer válik elérhetővé, tovább javítva a rákbetegek kezelési lehetőségeit és életkilátásait.
