A rák stádiumai – staging

Mi a stádiummeghatározás?

A stádiummeghatározás vagy “staging“ lényegében a rák kiterjedésének meghatározását jelenti a diagnózis időpontjában. A stádium információt nyújt a daganat méretéről, arról, hogy mely szerveket érinti, és hogy szóródott-e más testrészekbe (áttétet képzett-e).

A stádiummeghatározás több szempontból is rendkívül fontos:

• Segít a kezelés megtervezésében
• Támpontot ad a betegség várható lefolyásáról és a gyógyulási esélyekről (prognózis)
• Lehetővé teszi a betegek kiválasztását klinikai vizsgálati stádiumban lévő gyógyszerek vizsgálatához
• Segíthet a betegnek eldönteni, hogy részt kíván-e venni egy klinikai vizsgálatban

Az azonos szervben kialakult, azonos mutációs státuszú, azonos stádiumú daganatok általában hasonló prognózissal rendelkeznek és hasonló kezelést igényelnek. Ez teszi a stádiummeghatározást fontos eszközzé az onkológiában.

Hogyan történik a stádiummeghatározás?

A rák stádiumának meghatározásához az orvosok különböző vizsgálatokat végeznek. Ezek célja, hogy minél pontosabb képet kapjanak a daganat elhelyezkedéséről és kiterjedéséről. A leggyakrabban alkalmazott módszerek a következők:

Fizikális vizsgálat

A fizikális vizsgálat során az orvos tapintással és megtekintéssel vizsgálja a beteget, ami már önmagában is adhat információt a daganat méretéről és elhelyezkedéséről.

Képalkotó eljárások (röntgen, CT, MRI, ultrahang, PET-CT)

A képalkotó eljárások részletes képet adnak a daganat pontos helyéről, méretéről és esetleges áttéteiről.

Endoszkópos vizsgálatok

Az endoszkópos vizsgálatok során egy vékony, kamerarendszerrel ellátott csövet vezetnek be a szervezetbe, ami lehetővé teszi a belső szervek közvetlen vizsgálatát.

Biopszia (szövetmintavétel)

A biopszia kulcsfontosságú a rák diagnózisának megerősítésében és a daganat típusának meghatározásában. Ennek során az orvos mintát vesz a gyanús szövetből, amit aztán laboratóriumban elemeznek. A biopszia történhet tűvel, endoszkópon keresztül vagy műtéti úton.

Laborvizsgálatok

A laborvizsgálatok során a vérben vagy más testfolyadékokban keresnek olyan anyagokat (tumormarkereket), amelyek a rák jelenlétére, típusára és terjedésére utalhatnak.

A TNM rendszer

A legtöbb daganat (szolid tumor) stádiumának meghatározására az úgynevezett TNM rendszert használják. Ez a rendszer három fő tényezőt vesz figyelembe:

• T (Tumor): Az elsődleges daganat mérete és kiterjedése
• N (Node): A nyirokcsomók érintettsége
• M (Metastasis): Távoli áttétek jelenléte vagy hiánya

Minden betűhöz egy szám vagy betű tartozik, amely pontosabban leírja az adott jellemzőt. Például:

• T1-T4: A daganat méretét és a környező szövetekbe való terjedését jelzi. Minél nagyobb a szám, annál nagyobb vagy kiterjedtebb a daganat.
• TX, T0 és Tis: speciális esetek, ahol az elsődleges tumor nem ismert, nem mérhető vagy “in situ” jellegű rákmegelőző állapot.
• N0-N3: A nyirokcsomók érintettségét mutatja. Az N0 azt jelenti, hogy nincs nyirokcsomó-érintettség, míg a magasabb számok több vagy távolabbi nyirokcsomók érintettségére utalnak.
• M0 vagy M1: Az M0 azt jelenti, hogy nincs távoli áttét, az M1 pedig azt, hogy van.

A TNM rendszer segítségével az orvosok pontosan le tudják írni a daganat kiterjedését, ami alapvető fontosságú a kezelés megtervezéséhez és a prognózis meghatározásához.

Stádiumok

A TNM értékek alapján a daganatokat általában négy fő stádiumba sorolják, amelyeket római számokkal jelölnek (I-IV). Néhány daganattípusnál 0-s stádiumot is megkülönböztetnek. A stádiumok általános jelentése a következő:

• Stádium 0: Ezt gyakran “in situ“ ráknak vagy rák előtti állapotnak nevezik. A rákos sejtek csak abban a szövetrétegben találhatók, ahol kialakultak, nem terjedtek tovább.
• stádium: A daganat általában kicsi és nem terjedt túl azon a szerven, ahol kialakult.
• és III. stádium: A daganat nagyobb vagy már túlterjedt az eredeti szerven, esetleg érintettek a közeli nyirokcsomók.
• stádium: A rák már áttétet képzett a test távoli részeiben.

Egyes daganattípusoknál a stádiumokat tovább bontják (például IIA, IIB), és léteznek olyan ráktípusok is, amelyeknél más stádiumbeosztást alkalmaznak.

Klinikai és patológiai stádium

A stádiummeghatározás során megkülönböztetünk klinikai és patológiai stádiumot:

• A klinikai stádium a kezelés megkezdése előtt elvégzett vizsgálatok (fizikális vizsgálat, képalkotók, biopszia) alapján meghatározott stádium.
• A patológiai stádium a műtét során eltávolított szövetek részletes vizsgálata után megállapított stádium.

A patológiai stádium általában pontosabb információt nyújt, mivel a teljes eltávolított szövet mikroszkópos vizsgálatán alapul. Előfordulhat, hogy a patológiai stádium eltér a korábban megállapított klinikai stádiumtól, például ha a műtét során olyan áttéteket találnak, amelyek a képalkotó vizsgálatokon nem voltak láthatóak.

Egyéb tényezők a stádiummeghatározásban

Bár a TNM rendszer és a stádiumok meghatározása kulcsfontosságú, egyes ráktípusoknál további tényezőket is figyelembe vesznek a pontos stádium és prognózis meghatározásához. Ilyenek lehetnek:

• A daganat differenciáltsági foka (grade)
  Ez azt mutatja meg, mennyire hasonlítanak a rákos sejtek a normál sejtekhez. Az alacsony grádusú (jól differenciált) daganatok általában lassabban növekednek és jobb prognózissal rendelkeznek, mint a magas grádusú (rosszul differenciált) daganatok.
• A rákos sejtek típusa
  Egyes szerveknél különböző típusú rákos sejtek alakulhatnak ki, amelyek eltérő viselkedést mutathatnak.
• A daganat pontos elhelyezkedése a szerven belül
  Például a nyelőcsőrák esetében fontos, hogy a daganat a nyelőcső felső, középső vagy alsó harmadában helyezkedik-e el.
• Biomarkerek jelenléte
  Bizonyos fehérjék vagy genetikai jellemzők jelenléte vagy hiánya befolyásolhatja a prognózist és a kezelési lehetőségeket.
• A beteg életkora és általános egészségi állapota
  Ezek a tényezők is befolyásolhatják a kezelési lehetőségeket és a várható kimenetelt.

A stádiummeghatározás jelentősége a kezelésben és a prognózisban

A rák stádiumának ismerete alapvető fontosságú a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásában. Az alacsonyabb (korai) stádiumú daganatok esetében gyakran elegendő lehet a műtéti eltávolítás, míg előrehaladottabb stádiumokban szükség lehet sugárkezelésre, kemoterápiára vagy célzott terápiákra is.

A stádium emellett kulcsfontosságú információt nyújt a betegség várható lefolyásáról és a gyógyulási esélyekről. Az orvosok gyakran használják a túlélési arányokat a prognózis becslésére. Például, ha egy adott típusú és stádiumú rák esetében az 5 éves túlélési arány 80%, az azt jelenti, hogy az ilyen diagnózissal rendelkező 100 betegből várhatóan 80 lesz életben 5 évvel a diagnózis után.

Ezek a túlélési arányok azonban statisztikai adatok, amelyek nem tudják megjósolni egy adott személy pontos életkilátásait. Számos egyéni tényező befolyásolhatja a betegség lefolyását, beleértve a beteg általános egészségi állapotát, a kezelésre adott egyéni választ és az esetleges új terápiás lehetőségeket.

A jövőben várhatóan még pontosabb és személyre szabottabb stádiummeghatározási módszerek jelennek meg. A genetikai és molekuláris vizsgálatok egyre nagyobb szerepet kapnak, lehetővé téve a daganatok még részletesebb jellemzését. Az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia és a big data elemzés, segíthetnek az orvosoknak a nagy mennyiségű adat értelmezésében és a pontosabb prognózisok felállításában.