A prosztataszűrési protokoll hatékonysága az emlőszűrésével vetekszik

Új megközelítés a férfiegészségügyben

Európában a férfiak körében a prosztatarák, a nők körében pedig az emlőrák az egyik leggyakrabban diagnosztizált daganatos megbetegedés. Ennek ellenére a két betegség szűrési gyakorlata évtizedek óta jelentősen eltér egymástól, hiszen míg az emlőrákszűrési programok több mint harminc éve szilárdan beépültek az európai egészségügyi rendszerekbe, a prosztataszűrés eddig háttérbe szorult. A lemaradás fő oka a PSA-teszt megbízhatóságával kapcsolatos bizonytalanság, valamint a szakemberek aggodalma volt, amely szerint a szűrés olyan daganatokat is azonosíthat, amelyek kezelése több kárt okoz az egyénnek, mint amennyi hasznot a korai felfedezés jelentene. Ennek következtében jelenleg sok férfi csak eseti jelleggel, saját elhatározásból vesz részt ilyen vizsgálatokon, ami távol áll a szervezett szűrőprogramok hatékonyságától.

A legújabb elemzések azonban arra mutatnak rá, hogy a prosztatarák szűrése ma már kedvező eredményeket mutat a jelentős daganatok azonosítása, a halálozás csökkentése és a szükségtelen ártalmak elkerülése terén. A kutatók érvelése szerint a két szűrési forma közötti hasonlóságok ma már olyan mértékűek, hogy nem racionális elutasítani a prosztataszűrést, miközben az emlőrákszűrést teljes mértékben támogatja az orvostudomány.

A PROBASE vizsgálat tanulságai

A Heidelbergi Német Rákkutatási Központ munkatársai átfogó elemzésükben a németországi PROBASE prosztatarákszűrési vizsgálat és az országos emlőrákszűrési program adatait vetették össze. A kutatás során 39 392 olyan férfi adatait vizsgálták, akik 45 vagy 50 éves korukban estek át az első PSA-teszten, és ezeket az eredményeket hasonlították össze több mint 2,8 millió, 50 és 69 év közötti nő mammográfiás adataival. Az elemzés középpontjában a diagnosztikai tesztek hatékonysága és a túldiagnosztizálás mértéke állt.

Az összehasonlítás rávilágított, hogy a PSA-teszt, amelyet szükség esetén MRI-vizsgálat követ, magasabb arányban eredményez téves pozitív jelzést, mint a mammográfia. Míg az emlőszűrés esetében ez az arány tíz százalék körül mozog, addig a prosztataszűrésnél 37-42 % közötti értéket mértek. Ugyanakkor rendkívül fontos megjegyezni, hogy a tényleges szövetmintavételre, azaz biopsziára küldött páciensek aránya mindkét nemnél szinte megegyezik: a férfiak 0,8–2,4 százalékát, míg a nők 1,1 százalékát irányították tovább ilyen beavatkozásra. Ez annak köszönhető, hogy a PROBASE vizsgálatban a férfiakat különböző kockázati tényezők alapján rétegezték, mielőtt döntöttek volna a biopszia szükségességéről.

Pontosság és a beavatkozások hatékonysága

A kutatás egyik legmeghökkentőbb megállapítása a biopsziák találati arányára vonatkozik. Az adatok szerint a prosztataszűrés során elvégzett biopsziák sokkal nagyobb valószínűséggel azonosítottak klinikailag jelentős daganatot, mint az emlőszűrés esetében. Míg a prosztata-biopsziák 50–68 százaléka talált súlyos elváltozást, addig az emlőrákszűrésnél ez az arány mindössze tíz százalék volt. Ez azt jelzi, hogy a modern prosztataszűrési protokoll sokkal kevesebb férfit tesz ki felesleges, invazív beavatkozásnak a nők szűrési tapasztalataihoz képest.

Az invazív rákos megbetegedések azonosításának aránya mindkét típusú szűrésnél hasonlóan alakult, a prosztatarák esetében 60–74 százalékos, az emlőráknál 73 százalékos értéket mutattak ki. Bár a prosztataszűrés valamivel gyakrabban azonosított nem agresszív daganatokat (26–31 százalék a nőknél tapasztalt 22 százalékkal szemben), a szakértők hangsúlyozzák, hogy a modern urológiában erre már létezik egy kiváló válasz: az aktív felügyelet. Ez a módszer lehetővé teszi az alacsony kockázatú daganatok folyamatos monitorozását, és csak akkor kezdeményezik a sugárkezelést vagy a műtétet, ha a betegség valódi progressziót mutat, így drasztikusan csökkenthető a túlkzelés kockázata.

Úton a globális aranystandard felé

Dr. Sigrid Carlsson, a tanulmány vezető szerzője szerint bár a német adatok alapján végzett összehasonlítások nem helyettesítik a populációszintű prosztataszűrési programok közvetlen vizsgálatát, az eredmények megalapozott feltételezéseket engednek meg. Az adatok azt sugallják, hogy ha a prosztataszűrést kiterjesztenék a teljes lakosságra, az eredmények nagyon hasonlóak lennének az emlőrákszűrésnél tapasztaltakhoz. A szakember kiemelte, hogy bár a tanulmány német adatokra épült, a megállapítások más országokra is érvényesek, és a következő megválaszolandó kérdés már csak a költséghatékonyság vizsgálata a jelenlegi, rendszertelen szűrési gyakorlattal szemben.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra is intenek, mivel egy klinikai vizsgálatot hasonlítottak össze egy népességalapú szűrőprogrammal, két különböző daganattípus esetében. Tobias Nordström, a Karolinska Intézet docense és az urológiai kongresszus tagja úgy véli, hogy bár az összehasonlítás kihívásokkal teli, az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a prosztataszűrés a helyes irányba halad. A cél immár karnyújtásnyira van: olyan szűrési protokollok alkalmazása, amelyek több előnyt kínálnak a pácienseknek, mint amennyi ártalmat a diagnosztikai folyamat okozhat, ezzel pedig a jelenlegi prosztataszűrési protokoll a daganatmegelőzés globális aranystandardjává válhat.